Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy általános iskolai szépolvasás verseny, ahol egy induló kislány száját elhagyta a mondat: a béka bennünk van. És milyen igaza volt. Vagy a béke, vagy a béka van bennünk.
Ha nem fáj a világ, ha érzed hogy az élet mégiscsak szép, röviden, ha harmóniában tudsz lenni (legalább ideig-óráig), akkor nem lehet semmiféle békát lenyomni a torkodon.
Akkor nem fogod elhinni az örök-örjöngők semmiféle egyszerű megoldásait. Egyszerű: nem vállalni a felelősséget semmiért, hanem keresni valaki mást, mindig mást, mindig hibásabbat, rosszabbat, színesebbet, kék-szeműbbet vagy feketébbet, hitesebbet vagy hiteltelenebbet és addig foglalkozni a másikkal, amíg a másik világát besározzuk, a sajátunkat pedig elvont tisztaságba vonjuk, legyünk bár bármilyenek.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.