Itt az idő, amikor már ismét a lelkemre ment az elmúlt hetek politikai zivatara, muszáj írásba foglalmom a kétségeimet, félelmeimet, érzéseimet.
Ma, 2010.04.07-én, amikor még nem lehet tudni, mit hoz a vasárnap,- én állítom, hogy egy ország sorsát billentheti, és csak rossz irányba, vagyis nem azért küzdünk (küzdünk-e valójában?), hogy jobb (nem az a jobb:)) lehessen, hanem a kézzelfogható rosszabb (az a jobb) ellen...- legmélyebb félelmeim beigazolódni látszanak.
Előre leszögezném: abszolút kívülállóként mindenfajta vallási és etnikai kérdésben (sem zsidó, sem katolikus, sem cigány, sem határon túlra szakadt, sem tót, sem sváb, stb... nem vagyok), ellenben tisztaszívű magyar fiatalként, "homo moralis" (copyright by Babits)-ként, és Istenben hívő emberként (bárki bármit gondol is, szerintem semmi ellentmondás nincs abban, hogy felekezeteken kívüli Istenhívő), jah és el nem felejtendő abszolút békepártiként és demokrataként képezek véleményt az engem foglalkoztató kérdésekben.
Bár az utóbbi időben inkább csak kérdőjeleket képezek, az eléjük kerülő mondat általában 'Hogyan lehet ...'-tel kezdődik. Ilyesformán:
Hogyan lehet, hogy a kiegyensúlyozatlan kisebbség képes a nagytöbbségre árnyékot vető véleményt égbe kiáltani?
Hogyan lehet, hogy alig van valaki, aki élesen elhatárolódna ezektől?
Hogyan lehet nemhogy fél-, sokkal inkább negyedigazságok alapján véleményt formálni, azt mint egy szent igazságot véres kardon hurcolni?
Hogyan lehet, hogy a homokba dugott fejek sunyin megalázkodnak mások fröcsögő véleménye alatt, ahelyett, hogy felidéznék a történelmet, és segítenének csírájában elszárítani a félelem- és gyűlöletkeltésre épülő gondolkozás sarjait?
Hogyan lehet, hogy rendszeresen megkapom: "okos, értelmes fiatalként neked ezt látnod kellene" jellegű megjegyzésket, holott véleményem szerint ezzel a mondattal csakis egyszerű, gondolkozásra legkevésbé sem serkentő, kirekesztő és zsigeri indulatkeltésre alkalmas mondanivalót közvetítenek?
És egy válasz a nekem szegezett kérdésekre: igenis mindazok a problémák, amikre építve magának egy nagyszájú kisebbség ideológiát gyártott, valóban léteznek. Én éppen csak a megoldásra látok teljességgel ellenkező utat. Egyetlen járható és tartós eredményt hozó lehetőség (ami nem mellesleg megőrzi, sőt mindkét félnek emeli a méltóságát): a valódi felemelés. Amikor folyamatos pozitív visszacsatolások útján emelek valakit, biztosítani a fizikai feltételeket, majd ha megdícsérem azt is, amit nem tett meg, legközelebb jobban fog törekedni, hogy megtegye, és így fogunk tudni lépcsőről lépcsőre lépkedni kézenfogva felfelé.
Ellenben mit látok ma: olyan eszméket, amik ha tért nyernek, már késő lesz az elhatárolódás. Nem tudhatom, hogy akik egyelőre (szinte) csak az eszmék szintjén bántanak másokat, ha annyira nyeregben fogják magukat érezni, nem fogják-e megkezdeni a valódi megsemmisítést. Ismerős szó, nem?
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.